Gyulán a 19. században (is) a lakodalmakat nagy fénnyel ünnepelték meg. A lakodalmas menetek nagy lármával, muzsikával, lövöldözéssel jártak az utcákon fel s alá - olvashatjuk Scherer Ferenc Gyula város története című munkájában -; ennek a hatóságok, azonban próbálták elejét venni. A nagy dínom-dánom már az utcán kezdődött: Németgyula utcáin a lakodalmas menet a muzsikus bandával együtt a két várost (Németgyula és Magyargyula) elválasztó Szent János-ároknál várakoztak és bevárták a templomból érkező fiatal párt. Az ünneplő „tömeg", ahogy meglátta a mátkapárt, „leírhatatlan lárma, zaj, dobverés és trombitaharsogás kezdődött." 1825-ben a nagy lakodalmas zaj ellen a bíró egy korábbi „vármegyei parancsolatot" újított meg, miszerint a lakodalmas menet magaviseletéért a násznagyot tette felelőssé: „...aki ha józan, a keze alatt lévő násznépet jó rendben tartani köteleztetik."

Mátkapár a századforduló időszakából

A főszolgabíró 1830 őszén arról is rendelkezett, hogy az egybekelési ünnepély csupán egy napig tartson, mert a „több esztendei szolgálatjuk alatt szerzett élelembelieket a lakodalmak alkalmával elpazarolták..."

Házaspár az 1920-as évekből

A Békés Megyei Levéltárban 1827-től található a gyulai egyházi házassági anyakönyvek másodpéldánya, mely a kutatók számára hozzáférhető. A Békés megyei települések házassági szokásainak tanulmányozása szintén az egyházi anyakönyvek másodpéldányain keresztül lehetséges, amelyek általában a 19. század harmadik évtizedétől állnak rendelkezésre.

Boldog menyasszony a '60-as évek végén

Forrás: Balogh Dorottya (Békés Megyei Levéltár)

Békés Megyei Önkormányzat - MCOnet