Március 15-ételőször 1849-ben ünnepelték meg Gyulán.

A pesti forradalom évfordulójának ünneppé emelését a megyeszékhelyen működő kaszinó választmánya kezdeményezte. Az 1849 márciusában márHonvédelmi Körnéven működő kaszinó irányítását a forradalom lendületében lelkes, a honvédelmi harc iránt végsőkig elkötelezett fiatal politikusok vették át. A forradalom évfordulója az emlékezésen túl kitűnő alkalmat kínált a függetlenségi harc melletti lelkesítésre, a szabadságharc e nehéz szakaszában mutatkozó csüggedés oszlatására.

A kör vezetői, számítva arra, hogy a nagyobb településeken lesznek megemlékezések, javasolták a megye Állandó Bizottmányának Március 15-e szélesebb keretek között történő megünneplését. Az Állandó Bizottmány már másnap utasította a városok, községek világi és egyházi elöljáróit a "magyar népszabadság" kezdő napjánaknépünnepkéntvaló megünneplésére. Egyben kérték a különböző felekezetek papjait, hogy a szószékről "a népet felvilágosító, áldozatra és kitűrésre, testvéries összetartásra buzdító s a szabadság szent ügyének mindinkább megnyerő felvilágosító tanítást tartsanak. A nemzeti kormány és szabadságmozgalmaink élén álló, s az egésznek lelket adó, rendíthetetlen nagy hazafi, Kossuth Lajos drága életéért, úgy a csatatéren naponta elszántabb vitézséggel harcoló lelkes hadseregek és azok hős vezéreinek fennmaradásáért az igazságos Istenhez buzgó imát mondassanak."

Avármegye székháza előtt Szombathelyi Antal alispán szólt a város és a környékbeli falvak nagy számban megjelent polgáraihoz

A felhívás nyomán azokban a városokban kerekedett nagy ünnep, ahol volt egy-egy olyan értelmiségi mag, amely gondoskodott az ünnep megszervezéséről és tartalommal való megtöltéséről. Gyulán az ünneplést kezdeményező Honvédelmi Kör vállalta magára ezt a szerepet. A város vezetésével együtt hatásos, több színtéren zajló, tömegmozgással kísért ünnepet szerveztek. A vármegyeháza előtt nemzetőr-, a város központjában lévő templom előtt honvéd díszszázad állott. Az ünnepi rendezvény a katolikus templomban kezdődött egy hazafias szellemű egyházi beszéddel, majd a vármegye székháza előtt Szombathelyi Antal alispán szólt a város és a környékbeli falvak nagy számban megjelent polgáraihoz. Ezt követően a résztvevők - több főutcát érintve - énekelve a gyulai kaszinó, vagyis a Honvédelmi Kör épülete elé vonultak. Ott egy fiatal református lelkész, volt képviselőjelölt beszélt. Mindegyik ünnepi szónok a szabadságharc kitörésének okairól szólt, hangsúlyozva a küzdelem jogszerű voltát, majd összefogásra, áldozatvállalásra szólították a város polgárait. A Táncsics Mihály lapjában gyakran publikáló Kenézy Lajos lelkész különösen nagy hatást ért el, mert beszéde középpontjába a sokat szenvedett s Március 15-én az alkotmányos jogok magaslatára emelt népet állította.

A nagy részvétel jelezte, hogy a város társadalmának döntő része valóban a maga ünnepének tekintette Március 15-ét. Az ünnepi szertartás - a honvédek és nemzetőrök valóságos és szimbolikus centrumba állítása - a honvédelmi harc melletti mozgósítás szándékát fejezte ki.

1849 amolyan bevezetője volt a Március 15-i ünnep történetének. Még egyáltalán nem lehetett tudni, hogy ez a nap lesz-e a forradalom és szabadságharc szimbolikus megjelenítője, avagy megmarad egy mozgósításra felhasznált egyszeri alkalomnak.

Március 15-e jeles napként való általános elfogadását követően a nevezetes ünnep önálló életre kelt, azaz az 1848-as forradalom emléknapjából az egykorú történésektől többé-kevésbé független társadalmi-politikai eseménnyé vált. Az ünnepi szertartás, a színterek, a beszédmód, a szimbólumok használata pontosan tükrözte az ünneplő társadalom belső viszonyait, konfliktusait, politikai kultúráját és mentális állapotát. Ilyen formában ez a nap az ünneplő társadalom próbatétele is lett, hiszen minden alkalommal az jelent meg koncentrált formában, amit a társadalom a hétköznapokban rejtettebben sugározott tagjai felé. Március 15-e a dualizmus óta sok-sok metamorfózison ment át, de funkciója mit sem változott: mindig az ünneplők tükre és mércéje maradt.

Bővebben: Ünnep és politika : Március 15-i ünnepek a dualizmus korában egy alföldi városban / Erdész Ádám In. A hétköznapok historikuma Gyula, 1997. p. 109-144. (teljes szövegében elolvasható:http://www.archivportal.arcanum.hu)

Forrás: Békés Megyei Levéltár