Ismét a megmérettetés előtt állnak ők, a ballagó fiatalok, és egyidejűleg megmérettetünk mi, felnőttek is. Ők számot adnak tudásukról, amely most a legszélesebb, hiszen ennyi területen ekkora ismerettel már nem lesznek többé felvértezve. Mi számot adunk arról, hogy beleraktuk-e útipoggyászukba a tisztességet, hűséget, megbízhatóságot, áldozatkészséget.

Azt a kérdést kell feltennünk tehát, hogy hogyan indítjuk útra a mai ünnep főszereplőit, a Békéscsaba iskoláiban ballagó fiatalokat?

Kedves Diákok!

Meggyőződésem, hogy az iskola és a család közös erőfeszítései nyomán felvérteztünk Benneteket a szükséges ismeretekkel és készségekkel. A cél eléréséhez azonban mindez kevés, a cél felé vezető úton csak akkor haladhattok reménnyel, ha mindezeket megelőzik a lelkiismeret megnyilatkozásai, és megszerzett javaitokat - a tudást - kellő felelősségérzettel alkalmazzátok. A felelősségnek az önmegvalósításban, de a közös szabályaink betartásában, a szolidaritásban is meg kell nyilvánulnia.

Ám a felelősségtudatot is érdemes ötvözni a hittel. A hittel abban, hogy az élet örömet és reményt kínál. Reményt, ami átsegít a nehézségeken, rávilágít az igazi értékekre. Az igaz hit és az önbecsülés iránytűként vezetnek még egy kusza, értékek relativizálását elszenvedő mai világban is.

Ha mindez a birtokotokban van, nyugodt szívvel bocsáthatunk el városunk iskoláiból.

Kísérjen utatokon az a hit is, hogy meg tudjátok változtatni a világot, őszintén higgyétek, hogy jobbá tudjátok tenni azt! Merjetek álmodni és álmaitokért akarjatok és tudjatok dolgozni!

Abban nem vagyok biztos, hogy megtanítottunk benneteket elviselni a kudarcokat, amelyek kikerülhetetlen velejárói az életnek. Kérlek benneteket, ha netán ilyennel találkoztok, ne adjátok fel! Fussatok neki újra! Legyetek boldogok, és gyertek haza!

Békéscsabának szüksége van rátok!

Vantara Gyula
polgármester