Egy lokálpatrióta mindig örömmel konstatálja, ha az aktuális vendég nem üres kézzel tér haza a vendégségből. Ezúttal a svéd női kézilabda válogatott kapott „uticsomagot/suvenirt" a magyarok elleni Eb-selejtező kezdete előtt. Az ajándék pedig nem volt más, mint egy-egy díszdobozos csabai kolbász (így már a svédek is tudhatják, mitől olyan harciasak, erőtől duzzadóak és elszántak a csabai lányok). Az általános ajándékosztás mellett (a magyar válogatott tagjai is kaptak a finomságból), Köles István alpolgármester és Sinka László, a Magyar Kézilabda Szövetség elnöke külön köszöntötte Vincze Melindát, aki huszonötödjére húzhatta fel a címeres mezt.

A két együttes tagjai mosolygósan fogtak kezet egymással, majd a kezdő sípszó után alig két perccel már eltűnt a vidámság a vendégek arcáról.

Tóth Tímea és Vérten lövéseit követően már két gólos volt a mieink előnye. (Vérten találata előtt Tóth Timi sem volt már vidám, mi több, záporoztak a könnyei, miközben dr. Bódy Gábor letámogatta a pályáról.

Néhány másodperccel korábban ugyanis Sara Eriksson kőkemény védőmunkája eredményeként Tóth Tímea padlóra, majd az orvosi stáb kezei közé került - percekig ápolták.)

Hamar felvették a ritmust a svédek, Torstenson hetesből, majd átlövésből javított az eredményen, majd Wiberg is feliratkozott a góllövőlistára. 4-3 volt az eredmény, amikor a tizedik percben Tóth Tímea visszatért, s nem sokkal később fantasztikus átlövéssel jelezte: „most már köszöni jól van".

Nem mellékesen Tomori és Vérten is bemutatta, miért van szükség rájuk ebben a csapatban, így a 14. percben, 8-3-as magyar vezetésnél joggal kért időt Per Johansson. Ez sem lendített sokat csapata játékát, pontosabban a magyarok határozott védekezéséhez remek támadás befejezés társult, így a 26. percben már hétre nőtt a két csapat közti különbség (14-7).

Mátéfi Eszter három perccel a szünet előtt időt kért, amit újabb magyar gólok követtek, igaz erre a svédek is rendre válaszoltak, aminek 16-10-es félidei állás lett az eredménye. A szünetben a szervezők köszöntötték az 1949-ben nagy-pályás kézilabda világbajnokságot nyerő magyar válogatott egyetlen élő tagját, a békéscsabai Ancsinné Laurinyecz Katalint.

A második játékrész első pillanatában ziccert hibáztak a mieink, majd érthetetlenül leblokkoltak. Wielfreden szépítő találta után a magyarok játszhattak emberelőnybe, de a nagy rohanásban és kapkodásban képtelenek voltak a lehetőség kihasználására - kétszer is eladták a labdát. Ezt a hibát Torstenson kíméletlenül kihasználta, s a 39. percben már csak egy gól volt a különbség (16-15).

Gyorsan időt kért Mátéfi Eszter, amivel sikerült rendeznie a sorokat, de csak annyira, hogy végre a mieink is elkezdték a második félidei gólgyártást. Előbb Tomori bombázott talpról a jobb felsőbe, majd Szucsánszki talált Skagerstem-Grubbström mellett a hálóba. Tóth Tímea hetesét követően ismét hárommal vitt a magyar csapat, de a svédek csak nem adták fel.

Flognman után Wilfreden kétszer is eredményes volt, majd megint Flognman következett. A skandinávok csak azért nem tudták átvenni a vezetést, mert ebben a négy perces etapban Bódi Bernadett zsinórban három gólt lőtt, így - ha nem is megnyugtató mértékben, de - továbbra is vezettünk. Az utolsó tíz percben mindent megpróbált az ellenfél, hihetetlenül keményen védekezett, az akciókat rendre lövéssel fejezte be (több ízben pontos lövéssel), amire magyar oldalon mindig volt egy váratlan megoldás. Előbb Vincze Melinda futott be a szélről, s lőtt gólt beállós posztról, majd Temes Bernadett lepte meg egy alkaros lövéssel a svédek kapusát.

Úgy tűnt, nehéz pillanatok következnek a hajrában, amikor Bulath Anitát két percre kiküldték a játékvezetők, de ezzel párhuzamosan azonnal adtak egy kétperces büntetést a svéd szövetségi kapitánynak is, amiért, a játéktéren tartózkodva dirigált csapatának. (A derék svéd tréner egyébként a mérkőzésből eltelt ötvenegy-néhány percből negyvenkilencet biztosan a küzdőtéren töltött. A kérdés tehát csak az, hogy a játékvezetők miért csak most vették észre a dolgot?)

Mindössze két perc volt hátra, amikor Tóth Tímea lövésével 25-22-re alakult az állás, és a lelkes közönség vastapssal kezdte volna ünnepelni a győzelmet. Johansson azonban időt kért és olyan taktikai utasításokat adott, amelyek eredményeként Wielfreden és Wallén góljaival egy találatra jöttek fel a vendégek.

Ötven másodperccel a lefújás előtt ismét a magyarok támadtak és Temes remek lövését követően, húsz másodperccel a vége előtt már mindenki biztosra vette: ha keservesen is, nagy izgalmak közepette, de ezt a csatát is a magyar válogatott nyerte.

Az első játékrészben mutatott produkció alapján vélhetően minden nézőben az a gondolat fogalmazódott meg, hogy az ünnepi hangulatot csak fokozza majd a magyar válogatott sziporkázó és magabiztos játéka, főlényes győzelme. Hát nem így történt. A szünetben kellemesen elszenderedtek a játékosok, mint egy kiadós ebéd utáni sziesztán. A szívós ellenfél pedig korántsem gondolta azt, hogy a meccs forgatókönyvét előre megírták.

A sima, egyesélyes csatából a második félidő végére izgalmas, majdhogynem „ki-ki meccs" lett, amiben végül a mieink nagyobb tudásuknak köszönhetően felülkerekedtek.

A győzelemnek köszönhetően biztos résztvevője lesz a dán-norvég közös rendezésű Eb-nek a magyar válogatott, de az európai kézilabda elit ellen ennél lényegesen jobb teljesítmény kell.

Vagy ha nem is lényegesen jobb, de legalább az első félidő szintjén álló egyenletes produkció.

Az Európa-bajnoki selejtezőkhöz kapcsolódó hír, hogy a Mondi-Békéscsabai Előre NKSE átlövőjét, Olha Nikolayenkot is a soraiban tudó ukrán válogatott szombaton Romániában győzte le a román nemzeti csapatot, s így keleti szomszédunk előtt két ponttal vezeti az 1. csoportot.

Mátéfi Eszter: - A svédországi győzelem után tudtuk, hogy nagyon nehéz lesz a hazai mérkőzés, hiszen ellenfelünknek a békéscsabai győzelem volt az egyetlen esélye arra, hogy életben maradjon az esélye a csoportelsősség megszerzésére. Nagyon jó erőkből álló csapatot fogadtunk ma, amelynek különösen erős a belső négy játékosa. Emiatt próbálkoztunk azzal, hogy többet játszottuk meg a széleket. Az első félidőben lőtt tizenhat gól és a kapott tíz önmagáért beszél; jó volt a támadó és a védő munkánk is.

A második játékrész elején ziccert hibáztunk, és a helyett, hogy növeltük volna az előnyünket, pillanatok alatt feljött az ellenfél. Összezavarodunk, de szerencsére a nehéz pillanatokban uralni tudtuk a játékot. A két csapat mindent megtett a győzelemért, s ezúttal mi nyertünk. Nem szeretnék a játékvezetéssel foglalkozni, mint ahogy azt a svédországi mérkőzés után sem tettem. Örülök, hogy kijutottunk az Európa-bajnokságra és tovább dolgozunk azért, hogy megőrizzük a csoportelsősségünket.

Per Johansson: - Az első percekben jó volt a támadójátékunk, de védekezésben akadtak hibáink. A második játékrészben jobban védekeztünk, volt jó kapusteljesítmény. Megfordíthattuk volna a mérkőzést, s amikor éreztük, hogy utolérjük a magyarokat, kaptunk néhány olyan bírói ítéletet, amellyel nem értettünk egyet.

Magyarország-Svédország 26-24 (16-10)
Európa-bajnoki selejtező, csoportmérkőzés.
Békéscsaba, 2000 néző. V.: Pandzic, Mosorinski (szerbek).
Magyarország: Pálinger - Vérten 3, Tóth T. 6 (1), Szucsánszki 5, Szabó V., Tomori 2, Kovacsicz 2. Csere: Herr O. (kapus), Vincze 1, Bulath 2, Tóth K., Bódi 3, Szekeres, Temes 2. Szövetségi kapitány: Mátéfi Eszter.
Svédország: Kain - Wielfredén 4, Eriksson, Wiberg 1, Gullden 2, Boson 3, Torstenson 8 (2). Csere: Skagerstem-Grubbström (kapus), Flognman 2, Wikensten, Skosberg, Skagelstam, Wallen 2, Johannsson 2. Szövetségi kapitány: Per Johansson.
Kiállítások: 4, ill. 6 perc.
Hétméteresek: 2/1, ill. 2/2.