Ott volt Böczögő Dorina tornász, Madarász Viktória távgyalogló, Márton Anita súlylökő, Baji Balázs gátfutó, Bohus Richárd úszó, és a szintén Londonba utazó Petrovszki Pál (Dorina edzője), valamint Bökfi János, aki a súlyemelő válogatott szövetségi kapitányaként vesz részt az olimpián. A város vezetői a színházteremben, bensőséges ünnepség keretében biztosították a sportolókat arról, hogy mekkora tisztelet övezi őket eddigi teljesítményeikért, és hogy mindenki nagyon szurkol majd nekik az olimpián.

Az eslő sorban balról jobbra Madarász Viktória, Márton Anita, Böczögő Dorina, a második sorban Bökfi János, Baji Balázs, Bohus Richárd és Petrovszki Pál - a képre kattintva megtekinheti galériánkat (fotó: Szántó Zsolt)

Százötvennyolc magyar sportolót szerezte meg a jogot, hogy július 27. és augusztus 12. között ott legyen Londonban, a harmincadik nyári olimpiai játékokon. Békéscsabáról öten mennek, hárman – Madarász Viktória, Márton Anita és Baji Balázs – a BudaCash Békéscsabai Atlétikai Club versenyzői, Böczögő Dorina a Torna Club Békéscsaba olimpiai műhelyét, Bohus Ricsi pedig a Békéscsabai Előre Úszó Klubot képviseli az olimpián. Mindegyik magyar sportolóért szorítunk, de a legnagyobbat talán akkor dobban majd a szívünk, amikor a csabaiak tűnnek fel a nemzetközi mezőnyben. A város vezetősége és sportért felelős szakemberek addig-addig szervezkedtek, míg sikerült valamennyi Londonba utazó csabai olimpikonnal, sportemberrel egyeztetni, sőt számos korábbi olimpikonnal is, így egy bensőséges sportünnep kerekedett pénteken a Londonba utazó sportolók tiszteletére.

Az Ibsen Ház színháztermében Balázs Csongor énekelte el az Ez itt az én hazám című dalt, majd Fábián Tamás köszöntötte a megjelenteket. Az olimpiára utazók mellett foglalt helyet Hanó Miklós alpolgármester, dr. Szvercsák Szilvia jegyző, és ott voltak többen azok közül is, akik a korábbi olimpiákon vettek részt: Gedó György, Csulikné Bozó Éva, Bohus Bea, Urbanik Sándor és Urbanikné Rosza Mária, Petrovszki Mihály, Ilyés Ildikó, Varga Adrienn, Lukács József, Unyatyinszki Mihály és Tóth Sándor.
A sportolókat elsőként Hanó Miklós alpolgármester köszöntötte, ezután – mivel a polgármester temetésen volt – felolvasták Vantara Gyula levelét.

Aki Békés megyéből indul, annak korábban kell kelnie, de ha jó tempót vesz, hamarabb is ér a csúcsra

A polgármester, aki a Magyar Olimpiai Bizottságnak is tagja, levelében büszkeségének adott hangot, majd Banner Zoltán szavait idézte: Békés egye az ország legmélyebben fekvő területe. Aki tehát innen indul, annak korábban kell kelnie, de ha jó tempót vesz, hamarább is ér a csúcsra. Kiemelte, hogy Londonban öt békéscsabai egyesületben sportoló versenyzőnk képviseli majd Békéscsabát, míg Sydneyben kettő, Athénban egy és Pekingben is kettő olimpikonunk volt jelen.
A polgármester ezután egyenként intézte szavait a sportolókhoz. Dorinával kapcsolatban megjegyezte, hogy ő már belép abba a szűk elitbe, amelynek megadatik, hogy két olimpián is képviselheti Magyarországot. Viktória csupán pár éve tagja a csabai atlétikai klubnak, Vantara Gyula megköszönte, hogy pályafutásának állomásaként városunk egyik legpatinásabb egyesületét választotta. Anitának azért volt hálás, mert a sokra hivatott sportolónő bár Szegeden él, Békéscsabán sportol. Balázzsal kapcsolatban megjegyezte, hogy edzői, ismerősei igazi békéscsabaiként, lokálpatriótaként beszélnek róla, mint olyas valakiről, aki büszke a városára. Vantara Gyula leszögezte: a város is büszke Baji Balázsra. Ricsinek pedig azt kívánta a polgármester, hogy legalább olyan sikeres legyen a pályafutása, mint az eddig legnagyszerűbb eredményeket elért csabai úszónak, Szabados Bélának.

Húszévenként, a kettesre végződő évek olimpiáin a legeredményesebbek a csabaiak

Szigeti Csaba, a sportcsoport vezetője egy érdekes összefüggésekkel tűzdelt összefoglalóval örvendeztette meg a jelenlevőket. Az összeállításból kiderült, hogy a Londonra készülő négy újoncot nem számolva, eddig 39 békéscsabai kötődésű olimpiai résztvevőt tartottak nyilván.
Az 1912-es esztendő nem csupán a Békéscsabai Előre megalakulásának 100. évfordulója miatt volt jelentős a város sporttörténelmében, hanem amiatt is, mert az 1912-es, stockholmi olimpián volt jelen az első csabai kötődésű sportoló, a Békéscsabán született birkózó, Szoszky András. Húsz esztendőnként „2-esre” végződik az olimpiák rendezésének éve, s ez az elmúlt időszakban mindig nagy szerencsét, szép sikert hozott Békéscsaba számára.
Hatvan esztendővel ezelőtt, 1952-ben, a sportlövő, Takács Károly nyert – igen emlékezetes körülmények között – olimpiai bajnoki címet. Takács úgy kötődik városunkhoz, hogy az 1930-as években hét éven át Csabán szolgált, itt kezdett el versenyszerűen sportolni, itt volt először igazolt versenyző.
Negyven esztendővel ezelőtt, 1972-ben, az ökölvívó Gedó György lett olimpiai aranyérmes, a papírsúlyúak között nem talált legyőzőre. Gedó György kétéves korában került szüleivel Békéscsabára, 16 éves koráig élt itt. A Békéscsabai Előre-Építőkben ismerkedett meg az ökölvívás alapjaival, itt érte el első, korosztályos sikereit.
Húsz esztendővel ezelőtt, 1992-ben, a tornász Ónodi Henrietta ugrásban volt legyőzhetetlen, sőt talajon is nyert egy ezüstérmet. Ónodi Henrietta nemcsak Békéscsabán született, de csabai sportolóként érte el a legnagyobb sikereit is!
Az összefoglalóban megjegyzik, hogy a legutóbbi nagy sikerek óta éppen húsz esztendő telt el, és ugye 2012 is kettessel végződik.

Hajrá, magyarok! Hajrá, csabaiak! Drukkolunk nektek, számítunk rátok!

Az ünnepségen ezután város és Csendes Ferenc képzőművész is megajándékozta Gedó György olimpiai bajnokunkat, és Ónodi Henrietta edzőjét, Unyatyinszki Mihályt, majd az Előre évszázad ökölvívójaként köszöntötték Gedó Györgyöt. Ezt követően egy rövidfilmet láthattunk, amelyben Böczögő Dorina, Madarász Viktória, Márton Anita, Baji Balázs és Bohus Richárd sportpályafutásának egy-egy szép pillanatát mutatták be.

Végül a színpadra álltak az olimpikonon és sportvezetők, megmutatva a jelenlevőknek, hogy készen állnak kihozni magukból a legjobbat, és megtenni mindent azért, hogy a tőlük telhető legjobb eredményeket produkálják. A város őket és azokat az edzőket is megajándékozta, akik nem lehetnek ott az olimpián tanítványaik mellett, ez utóbbiak: Tóth Sándor, Eperjesi László, ifjabb Tonhauser László, Medovarszki János, Szarvas János; Bencsik Györgynek pedig köszönetet mondtak, amiért segíti Madarász Viktória felkészítését.

Az ünnepségen Hanó Miklós egy-egy szál virággal köszöntötte a versenyzők jelen levő szüleit. Dorinának és Ricsinek az édesanyja jött el, Baji Balázsnak viszont az édesapja (Baji Lajos korábbi alpolgármester), így ő is kapott egy szál fehér rózsát Hanó Miklóstól.

Ezután Gedó György olimpiai bajnok szólt a sportolókhoz, hangsúlyozva, hogy a jelenlevő sportolóknak nem csak a szüleik, barátaik, ismerőseik vagy a városuk drukkol majd, hanem az egész ország, és a magyar sportolók láttán boldogság járja át a magyarokat bárhol is éljenek a világban. Majd leleplezték az olimpiai megállító táblát, amelyen jelenlegi olimpikonjaink és eddigi olimpiai bajnokaink láthatók. A megállító táblák a város hat pontján – a vasútállomásnál, az Árpád fürdőben, a Csaba Center előtt, a Korzó téren, az Ibsen Háznál és a Lencsésin – emlékeztetnek arra, hogy értünk is küzdenek a csabai sportolók.

Aztán felhangzott a Himnusz, miközben legeredményesebb sportolóink képeit láthattuk a kivetítőn. Gondolatban kicsit mindnyájan olimpikonjainkkal tartottunk, de ha nem is leszünk ott Londonban, itthonról nagyon-nagyon szorítunk értük. Hajrá magyarok! Hajrá csabaiak! Drukkolunk nektek, számítunk rátok!

Mikóczy Erika