A szélmalmot a Makó város határához tartozó, ma Békéssámson határában lévő Csókás pusztán helyben égetett nagyméretű téglákból és a Maroson, illetve a Száraz-éren úsztatott faanyag felhasználásával Vajnai Pál építtette 1856-1860 között. Két pár malomkövét az országos hírű sárospataki malomkőbányából szállították a területre. Az 1890-es években három pár kőre építették át, ettől kezdve a malomnak számos tulajdonosa volt.

Száz körül volt azoknak a tanyáknak a száma, ahonnan az őrölni valót idehordták. A malom évi teljesítménye 150-160 tonna termény feldolgozása volt. Az őrlési főidény szeptembertől márciusig tartott. Az arányos szél szeptemberben és októberben érkezett, ez alatt azt értették, hogy egyenletes szél forgatta a vitorlákat. Májustól augusztusig csak darálásra alkalmas szél fújt.

A Csókási szélmalom

A háború idején, így az 1944-1945-ös években kenyérnek való lisztet is őröltek a malomban. A búzát előbb kirostálták, majd megszívósították, azaz megnedvesítették. Sima vagy parasztőrlést végeztek, ami azt jelenti, hogy a kész korpás lisztet az asszonyok szitálták ki otthon. A malomnak ugyanis nem volt szitarendszere. A Kiss család tulajdonában 1953. november 30-án őrölt utoljára.

A szélmalmot 1978-ban telepítették át Csókás pusztáról az Országos Műemléki Felügyelőség szakmai irányítása mellett a békéscsabai Gabonamúzeum területére.

Forrás és feltöltő: Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagy Éva közművelődési munkatárs

Békés Megyei Önkormányzat – MCOnet