A Balatoni Vízirendészeti Rendőrkapitányság (BVRK), azaz a Siófoki, a Balatonföldvári, a Balatonfüredi, a Fonyódi és a Keszthelyi Vízirendészeti Rendőrőrs hajóvezetőinek főleg a SUP-osok miatt lett több a dolga. Vezetőjük szerint a dilemma szerteágazó.

A déli parti zsaruk második számú munkaadója a déli szél.

– Ahogy a délről érkező szél áramlása meghaladja a 15 km/h-t, ami még jóval elmarad a 45 km/h-s, elsőfokú viharjelzéstől, már tudjuk, hamarosan kezdhetjük menteni a SUP-osokat, pláne, amikor ennél erősebb, 20-30 km-es óránként. Ami érzetre kellemes, főleg most, harmadfokú hőségriadó idején, de a felelőtlen hobbideszkások számára ez már maga a kellemetlen meglepetés – magyarázta Szabó István zászlós, a Siófoki Vízirendészeti Rendőrőrs hajóvezetője. – A minap két órán belül nyolc SUP-ost mentettünk. Csodálkoztak, mennyire besodródtak, meg azon is, hogy nem tudtak visszaevickélni. Tavaly nem voltak ennyien.
– Hiába szajkózzuk a közösségi médiában: „Drága SUP-osok, mielőtt bementek, tájékozódjatok a szél irányáról és erősségéről!” – tette hozzá Hepp András főtörzsőrmester, a Siófoki Vízirendészeti Rendőrőrs hajóvezetője. – Amikor kimentjük őket, és elmondjuk nekik, hogy légbetétes gumideszkával 10 km/h-s szél ellen sem könnyű haladni, illetve gyakorlat kéne hozzá, akkor felfogják, de sajnos csak akkor. Sokuk épp csak ránéz a viharjelzésre: zöld, lehet menni, nosza, bemennek, jellemzően társasággal. Ott kényelembe helyezik magukat, élvezik a ringatózást, eldumálják az időt, aztán azon veszik észre magukat, hogy kilométerekre besodródtak, és sehogy se tudnak visszatérni, hiába lapátolnak, ami a tűző napon nem megy könnyen. Ilyenkor elkezdenek kétségbeesetten integetni, amit vagy a parton vesz észre valaki, vagy mi, illetve a kollegáink. Vigasztalan! Legalább egy oktatóvideót megnéznének.
A BVRK munkatársai idén eddig 153 esetben 284 főt mentettek ki a magyar tengerből, tavaly az erre az időszakra érvényes adat 247 ember volt 124 esetben.
– Vízirendészeti szempontból az idei az eddigi legnehezebb év. Ilyen tartós hőséggel terhelt nyárra és ilyen sok mentésre nem emlékszem, minden korábbinál többször kell SUP-osokat menteni. Év végéig el fogjuk érni, de valószínűleg meg is haladjuk a 400 mentést; ez a szám tavaly 338 volt – vázolta Horváth László ezredes, a BVRK vezetője. Hozzáfűzte, ebben nincs benne az a 383 ember, akik július 21-én feladták a Balaton-átúszást, és a rendőrök a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának munkatársaival emelték ki őket a tóból. – Az idegenforgalmi szezon 22-es átlagáról 26-ra nőtt a hőségriadós napok száma, jóllehet a vízbe fulladásoké picit csökkent. Május óta nyolc állampolgár vesztette így életét a Balatonban, tavaly e gyászos szám kilenc volt. Beszédes adat, hogy mindegyik elhunyt 18–33 év közötti, illetve 55 pluszos férfi. Munkatársaim nemcsak a 149, hatóságilag kijelölt balatoni fürdőhelyen osztanak figyelmeztető szóróanyagokat, hanem a közel száz, fürdésre alkalmas partszakaszon is, de a villámturizmus jelenségében mindig is benne lesz a tragédia lehetősége. Összetett dilemmáról van szó. Közelebbi-távolabbi településekről korábban is tízezrek jöttek a Balcsira egy kiadós fél napra, amivel nem is lenne gond, csakhogy ez a szám ma már legalább 100 ezer, hétvégenként 150-200 ezer, és tetemes részük félvállról veszi az úszástudást és a vízbiztonságot. Becslésünk szerint a kánikulás szombatokon az 500 ezret is eléri a strandolók száma a Balaton 237 km-es, fürdésre alkalmas partszakaszán. Rájuk vigyáznak az őrsök állományai, élükön a hajóvezetőkkel 22 szolgálati kisgéphajóval, 2-3 órás váltásokban. Emelem és le is veszem a kalapom a fiaim előtt, akik olyan körülmények között teljesítenek szolgálatot, amit más ember nem képes elviselni. Nemrég engedélyeztem, hogy egy tévéstáb elkísérjen egy siófoki párost járőrözésre, és napszúrás miatt kettejükhöz mentőt kellett hívni.
„Csak ülnek a hajóban, és szelik a habokat.”

– Immár 37 éve szolgálok a vízirendészetnél, de ilyen forró nyárra nem emlékszem – mondta Kutasi Gábor alezredes, a Siófoki Vízirendészeti Rendőrőrs parancsnoka. – A másik négy őrsparancsnokhoz hasonlóan magam is minden hajóvezetőt utasítottam, tartsák be a hőségriadó, főleg a harmadfokú hőségriadó időtartamára érvényes szabályt, miszerint minden órában be kell jönniük tíz percre az úszóház légkondicionált helyiségébe, de amikor éppen embert mentenek, erre nincs lehetőségük. Ez a beosztás ezzel is jár. Nagy tűrőképesség kell hozzá, a 12 órás szolgálat végére nagyon elfáradnak. Sokan azt látják, hogy a vízirendőrök csak ülnek a hajóban, és szelik a habokat. Azt már nem, hogy ilyen extrém forróságban már ez is ki tudja zsigerelni az embert. Aki nem hiszi, próbálja ki, milyen érzés egymás után 4-5 alkalommal 2-3 órát eltölteni egy felfújható peremű kisgéphajón, folyamatosan kapaszkodva, térdből és karból ellentartva, mindezt teljes koncentráció mellett. Az UV-szűrős egyenruha, a szolgálati naptej, napszemüveg és sapka fontos segítség, akárcsak a hajók árnyékolója. A fiúk bírják, mert bírniuk kell, de a legjobban azt bírnánk, ha a SUP-osok figyelnék és komolyan vennék a széljárást.