Orosi tér+zene. Meleg a kürt (képek)

A fesztiválok egyik legcsodálatosabbika, hogy homogenizálódik a tömeg. Eltűnnek az országhatárok, egymás keblére borulnak a különböző nációk, és talán ilyenkor a gyulaiak sem haragudnak a csabaiakra, hogy idestova 60 éve az utóbbi a megyeszékhely.

„Stéberl András vallotta a kis műhelyében: ahogy a víz leáldozott, a kolbászgyártás nagyiparrá változott." - kürtöli közhírré Hunyadvári József (most) kisdobos, a Gyulai Húskombinát standja előtt.

Összefogás - igazgatók egymás között

- Hármas évfordulót ünneplünk az idén - meséli Gila Éva, a húskombinát marketingese -: 1910-ben Balogh József száz évvel ezelőtt vitte el a Gyulai kolbászt a Brüsszeli Világkiállításra, ahol aranyérmet nyert. 1935-ben Stéberl András ismételten Arany Diplomával érkezett haza ugyancsak az említett világkiállításról. És 2010-ben szintén Brüsszelben eredetvédetté nyilvánították kolbászunkat, ami nagyon nagy kitüntetés, hiszen Magyarországon hat termék birtokolja ezt a névjegy használati lehetőséget, amiből egy-egy: a Gyulai és a Csabai kolbász.

(A tradíció nem válik vízzé.)
Kádár Ferkó a barátival (fotók)

És, ha az imént a hagyományokról volt szó, akkor úgy gondolom, nem lehet csak úgy tágra zárt szemmel elmenni a békéscsabai Kádár Ferkó fotószínháza mellett. A fotográfus első háttere egy 300 kilós kocát ábrázol, s az óriásfotón egy mezőberényi sváb család épp disznót vág. Ferkó Mannival, a feleségével arra törekszik, hogy mindenféle ünnepet és szokást meghátteresítenek, ami jó móka volt és máig büszkesége a magyar népnek.

Uhrin Zoltán a Békéscsabai Kolbászklub elnöke, a fesztivál egyik motorja elmondja, egyesületük a határon inneni, és a határon túli a társklubokat fogja össze, s ezt nevezik ők a határtalan kolbászszeretetnek. Pénteken bő 300 külföldi vendég érkezett: Szlovákiából, Kárpátaljáról, Erdélyből, Szerbiából - akik abszolút nem magyarok -, Szlovéniából.

Most jó lenni katonának (képek)

Az este azonban másképp fest. A Gyulai úton javában zakatol a DJ-vurstlis. Nem látja a kezeket. Én sem. Az egyik sátorban Arató bácsi tolja a '80-as évek didzsijét - egyelőre csak egy maroknyi tömegnek. A szomszédban Antovszki Tomi és csapata teltsátor előtt a Csókkirály-t énekli, annyira, hogy egy 120 kilós kopasz ember a nagy smár-szám közepette derékig vetkőzik egy asztal tetején.

Majd egy ismerősöm kissé morgolódik a csarnok előtt, hogy elhívta a szegedi és nyíregyházi barátait, és nem lehet bejutni, mert a Magna Cum Laude fullra húzta a csabai arénát. És ekkor kijönnek nyolcan, bemegyünk öten, de bent vagyunk. A küzdőtéren mindenki énekel, meg fent is. Ami nekem nagyon tetszik, hogy sokkal koszosabb-rockosabb verzét nyomnak Szabó Tibiék, mint az FM-eken.

Blues Brothers 2010: Aykroyd, Belicza, Belushi (fotók-fotók-fotók)

Az utolsó állomásom helyszíne a blues-sátor, ahol a rohadt hidegben Török Ádám lassan elköszön, és hamarosan a deszkákon a szegedi Blues Brothers fog lejteni. Show a bluesban és blues a show-ban - mókuskerék. Török Ádám búcsúszavai még saroktól-sarokig cikáznak, és amit mond olyan, mint egy pohár forralt bor: Jóú volt itt a nagy kolbászok fővárosában.

Bizony.

Such Tamás