Az ivóvíz elnyerésére eleinte kétségtelenül maguk a folyóvizek szolgáltak, ezért a kutakra vonatkozó adatok csak későn fordulnak elő az oklevelekben. Az első kútnevek a Mezőségben bukkannak fel, illetve e tájék Körös felé lejtő peremén. Az utóbbi jelenségnek bizonyára nyomós oka lehetett, de magyarázatát nem tudjuk. 1394-ben "egy öreg kút" fordul elő Királyi határában, és egy másik, hasonlóképpen régi a Horgasér közelében - olvashatjuk Dóka Klára tanulmányában.

Ez arra utal, hogy legkönnyebben a kiszáradt folyómedrek fenekén ásott kutakból lehetett vízhez jutni.

Békési képeslap a Köröspartról, a fürdőről és Békés szállóról az 1940-es évekből

Markovicz Mátyástól megtudhatjuk a 18. századi víz minőségének ismérveit: "A kutaknak és forrásoknak nálunk nagyobbrészt édes a vize, a Körös-víz pedig elég jóízű, és mind az embereknek, mind az állatoknak egészséges, mégis nyáron nagyon meleg.

Lehűtésére a vízzel telt korsókat vagy a kutakba bocsátjuk le, - melyek vize bár hideg, mégis ivásra a Körös-víz megelőzi, - vagy pedig az este merített vizet éjszakára a hűvösebb levegőre kitesszük, nappal kamarában őrizzük, vagy végül jéggel - melyet télen a föld mélyebb gödreiből kiszedtünk, és a külső levegő behatolásától megóvtunk - mérsékelten hűsítjük..."

A békéscsabai Köröspart részlete a gőzmalommal a 19. század végén

Az ember egyik legdrágább kincse - mint fentebb is illusztráltuk - a víz. AVíz Világnapjajó alkalom arra, hogy végiggondoljuk, mit jelent számunkra a víz, mint az élet jelképe, szimbóluma, melyet joggal tekinthetünk az élet bölcsőjének.

Forrás Békés Megyei Levéltár