Öt órakor mintegy hatvan néző ücsörgött a Jókai színház nézőterén, majd – miközben a direktor elmondta ez új kezdeményezés miértjét – még szivárogtak befelé a kíváncsi arcok. Nem példa nélkül álló, hogy egy színház ilyen formában lássa vendégül közönségét, de ezek a találkozók – ki kell mondanunk – megfelelő moderálás hiányában képesek színtiszta unalomba fulladni.

Ezt elkerülendő, Fekete Péter lendületesen sorolni kezdte a darab szerepeinek, főbb karaktereinek ismérveit, bemutatva azokat azon nézőknek is, akik később fogják megtekinteni az előadást.

Az imígyen helyzetbe hozott színészek, a szerepek megformálásának hogyanjáról meséltek el kulisszatitkokat a nézőknek. Kiderült tehát, miért is fogyaszt almát Tege Antal (Leicester) a korláton a királynő előtt ülve, mitől válik a kivégzést sürgető Burleih figurája megérthető Csomós Lajos számára, milyen reakciókat válthat ki egy színésznőből (név nélkül), amikor a próbán nem ugrik be a szövegrészlet, és így tovább. Szalma Dorotty bemutatta a közönségnek Rátkai Erzsébet jelmeztervező és Mira János díszlettervező munkájának gondolatiságát és azt, hogy saját elképzeléseit miként tudta megértetni alkotótársaival. – Ahhoz, hogy egyáltalán szóba jöhessen a Stuart Mária, biztosnak kellett lennem a társulatban, és itt megvan az a potenciál, ami ennek a műnek színpadra állításához alapfeltétel – jelentette ki a Bécsben élő művész, aki csak a Békés megyei közönség kedvéért utazott erre a napra Békéscsabára.

Ugyancsak a rendező mesélt arról, hogyan találták meg Gulyás Leventével az operaáriákat előadó Kálnay Zsófit Szegeden, miképpen készültek a technósított barokk (a rendező meghatározása) zenei betétek, és milyen hatásokat gondoltak a nézőkben kiváltani. A közönség kérdései egészen negyed hétig érkeztek a művészekhez, akik szívesen válaszoltak, ameddig az előadás előkészületei (és az ügyelő) az öltözőbe nem szólították őket.

Fekete Péter ezután még egy rövid díszletbejárásra kalauzolta a nézőközönséget, ahol páran bizony láthatóan szorították a korlátot, miközben lepillantottak Stuart Mária plexi börtönébe, arról a hídról, amely a semmibe vezet…

Az első Ötórai teát ezután (fél hétkor) fogyaszthatták el a nézők az Ibsen étteremben, de senki nem panaszkodott rá, hogy kihűlt volna. Az érdeklődés és a meleg fogadtatás garancia rá, hogy folytatódhat ez a sorozat. A Színházkomédia bemutatóját követően előreláthatóan március 23-án várjuk újra a Békés Megyei Jókai Színházba az érdeklődőket.

Galéria - kattintson ide!

Köles István Jr.

Fotó: A-Team