Hatéves korod óta tornázol. Miért éppen e mellett a sportág mellett döntöttél?

Lónai Hajnalka: Az edzőm az óvodában figyelt fel rám: tehetségesnek tartott, így beválasztott a tornászok közé. Ezután jártam ovitornára, az általános iskolát pedig már a tornászosztályban kezdtem el.

Gondolom, tíz évig nem sportol valaki anélkül, hogy valamit ne kedvelne nagyon benne. Mi az, amit legjobban szeretsz a tornában?

L.H.: A sikerek jól tudnak esni, megerősítenek. Igaz, akadnak kudarcok is, de nagyon szeretek tornázni, a révén pedig sok külföldi versenyre is kijutok, világot láthatok. Az eddigi legjobb és leghangulatosabb megmérettetésem egy Olaszországban, Rómában rendezett nemzetközi verseny volt, ahol csapatban a másodikok lettünk; itt egyébként egyénit nem is indítottak. Amíg kint voltunk, bejártuk az egész várost, és minden nevezetességet, híres helyszínt megnéztünk.

Egy 2008. őszi edzésen megsérült a térded, és közel egy évet ki kellett hagynod. Hogyan viselted ezt az időszakot?

L.H.: Nehezen, és olyan helyzetek is előfordultak, amikor úgy éreztem, nem érdemes tovább csinálni. Az edzőim, Bereczkiné Harangozó Ildikó és Petrovszki Pál azonban nagyon sokat segítettek és biztattak, a lelki támaszaim lettek. És úgy tűnik, érdemes volt, mert most is egész jól megy.

Hogyan néz ki egy heted, mennyit edzel?

L.H.: Napi hat-hét órát. Reggel fél héttől kilencig tart az első edzés, ezután megyünk iskolába, ahol magántanulók vagyunk, és csak az érettségi tárgyakat tanuljuk. Délután pedig kettőtől hat óráig készülünk.

Az olimpiára tekintettel a következő időszakban még intenzívebben dolgoztok?

L.H.: Igen, egész nyáron edző-táborozunk, minden hónapban két hetet, egészen októberig, mert ekkor lesz a világbajnokság, és jelenleg legfőképpen erre készülünk. Hiszen ha ott bekerülünk a huszonnégy legjobb csapat közé, indulhatunk a 2011-es vb-n, ahol pedig az első tizenkét csapat kvalifikálja magát a londoni játékokra - és persze az sem mindegy, hányadik helyen végzünk, mert arra is külön szabály van, egyéni versenyző hogyan vehet részt az olimpián. A 2010-es vb-n lehet, hogy mind a négy szeren indulok, mert kellünk a csapatba, de a legfontosabb a gerenda és a talaj, elsősorban ott számítanak rám.

Te hogy érzed, milyen formában vagy most? Fáj még a térded?

L.H.: Már egyáltalán nem érzek fájdalmat. Most pedig egész jó formában vagyok, éppen új elemeket gyakorolunk, hogy a világbajnokságon beletehessük őket a gyakiba.

Kapcsolódó cikkeink:

A londoni cél: döntőbe jutni - beszélgetés Böczögő Dorinával

A mindennapi élet is a versenyre való felkészülés része - beszélgetés Kiss Gergellyel

Máté Gábor: ''A munka már most is gőzerővel folyik''

Forrás: Békés Megyei Önkormányzat - G.E.

Békés Megyei Önkormányzat - MCOnet