A kilenc versenyző csapat (kizárólag a lakótelepen működő intézmények és civil szervezetek nevezhettek) közül hogyhogy nem a helyi intézmény léphetett a dobogó legfölső fokára. Utánajártunk a dolgok mikéntjének.
Szinte alig mostuk ki a szemünkből a városi vásáros-kolbászfeszt többdimenziós élményeit, így nem csoda, hogy némileg túlsztereotipizált aggodalommal (csípőig érő pálinkafátyol, rózsaszín lakodárés muzsika) vágtam csapást érkezésemkor a közösségi ház nagytermében könyékig munkálkodó kolbásztöltő népségen.

Azonban az előítéletem
maximum csak a Melody Együttes által celebrált magnás Pálinka Dalnak szólt (bár később Demjén Rózsi vonatozósa is derekasan belehasított a terembe), ugyanis mégiscsak egy kultúrintézményben voltunk, ahol többek között adventi játszóház és egészségpont működött, a kinti sátorban pedig néptáncosok is színezték az egész napos ízkavalkádot.
„A kolbászparádé fő célja – húzta alá dr. Ferenczi Attila, a Lencsési részönkormányzat vezetője –, hogy a lakótelepi emberek ismerjék meg a dédnagyanyáink szokásait. Ezen felül a nagyüzemi módszerrel előállított ételek helyett – egy helyben készült, friss alapanyagokból, egyéni ízesítés szerint készült ennivalóval kínáljuk meg az érdeklődőket. Valamint nem beszélve a program közösségteremtő erejéről, hiszen ilyenkor 600-800 ember is kilátogat.”
Hozva a formámat, először épp egy versenyen kívüli szekcióba botlottam. De sebaj. A Horváth László által vezetett Gyúrós Csoport különlegessége az volt, hogy nem volt különlegessége, hisz elmondása szerint abszolút a csabai recept mintájára készítik a kolbászt.

Diószegi Pisti – aki
a Lencsési Közösségi Ház színeiben három hölggyel a hóna alatt érkezett – a jó dugóhúzóra esküdött, mivel úgy vallja, az a főzés, pardon a gyúrás legfontosabb eszköze. S még jócskán a tizenkettes előtt araszolt mindkettő óramutató (délig tartott a gyúrás), így akkor még nem tudhattuk, hogy a zsűri (dr. Kerekes Attila, Huszár Endre és dr. Ferenczi Attila) őket fogja…
Az eklektikus lakótelep kimutatta sokszínűségét: intézmények, civilek, vállalkozások, kertbarátok (köztük a 77 éves Sebők Vili bácsi, aki nemrégiben Münchenben vezetett egy nemzetközi boxmeccset), művészklubok, sportegyesületek (a városban egyedül a Lencsón működő női focicsapat) léptek a kolbászpástra.
S amikor a zsűri visszavonult, a szervezők 600 adag székelykáposztát és sültkolbász osztottak ki a látogatóknak.

Eredmények: I. Lencsési Közösségi Ház; II. Lencsési Lakótelepi Óvoda; III. József Attila Lakótelepi Tömegsport SE: Különdíjasok: A Márvány Fotóműhely és a Lencsési Általános Iskola.

P.S. Kérdésünkre, miszerint mennyire volt részrehajló a bíráló bizottság az értékeléskor, Takács Péter, a közösségi ház vezetője azt felelte, „sorszámok, de nem az asztalok sorszáma alapján zajlott a pontozás, így a zsűri végig nem tudhatta, hogy kinek az alkotását értékeli”.