A Levéltári Szemle legutóbbi számában Dominkovits Péter soproni főlevéltáros írt recenziót munkatársunk, Héjja Julianna Erika kötetéről. Dominkovits Péter kiemelte, hogy, „az újjászerveződött, rövid idő alatt egyre szakszerűbb hivatali munkát folytató, azaz az oszmán hódítás miatti megkésettségét ütemesen ledolgozó Békés vármegye 1715-1848 közötti megyekutatása az elmúlt évtizedben alapvetően megújult." Sokat tett ezért Héjja Julianna közelmúltban megjelent vaskos könyve s eddigi munkássága is. A főlevéltárosunk által kutatott területek: megyei igazgatás- és társadalomtörténet, könyv- és művelődéstörténet.

Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája, 1715–1848

A recenzió záró sorait idézem, amely tömören összefoglalja a kötet értékét: „Héjja Julianna Erika szisztematikus, óriási kört felölelő forráskutatással - túlzás nélkül állítható - olyan kézikönyvet készített el, amely nem csak a Békés és a szomszédos vármegyék történetkutatása szempontjából rendelkezik kiemelt fontossággal, de az eddigi archontológiai, prozopográfiai kutatásokat módszertanában, adatfelvételének mélységében és kiterjedésgében továbbfejlesztette. Általánosan kijelenthető, a szerző munkája a korszak megyetörténeteit kutatók számára követendő mintát ad..."

Forrás: Balogh Dorottya (Békés Megyei Levéltár)