„- Gyerekek, mi fedi a tyúkot?
- Nylonfólia.
- Igen... a szupermarketben."
(Részlet egy 21. századi, óvodai beszélgetésből.)

- Az egyik célunk a lovaglással, hogy a lakótelepen élő gyerekek testközelben találkozhassanak az állatokkal - mondta hírportálunknak a békéscsabai Lencsési Lakótelepi Óvoda telephely óvodájának az egyik munkatársa. Az óvónő hozzáfűzte: ezenfelül a lovaglás

egy komplex mozgásterápia is.

A 12 ezres lélekszámú lakótelepet nevezték már alvóvárosnak is, azonban mindig akad egy-két jóravaló, eredeti kezdeményezés, amely próbálja fölülírni a tömbmiliőt (ilyen például a József Attila iskola előtt kialakított Tanösvény).

S meglehet az óvoda és a Pegazus Lovasiskola kapcsolata majd egy évtizedes, ellenben a lovaglás olyan, mint a tejföl: soha nem lehet megunni.

Az intézmény egy holdas (nagyon) ződ udvarán van egy elkülönített rész, ahol legutóbb épp Donna tette - mély alázattal, hátán az aktuális huszárral - a (tisztelet)köröket.

És ilyenkor nemcsak a karám mögül kukucskálnak ki az izgatott ovisok, hanem olykor még az utcáról is betéved jó néhány kíváncsi tekintet.

Váradiné Gárdonyi Ágnes, a Pegazus Lovasiskola megbízott munkatársa elmondta, a gyermeklovaglás legfőbb célja a mozgáskoordinációs tevékenységeknek az elősegítése.

Ez a hippoterápia, amely a ló az ovisokat az akaratuktól függetlenül olyan mozgásra készteti, mintha ők maguk is mennének. Ezáltal fejlődik az egyensúlyérzékük, a koncentrációs képességük, s mi több bátrabbak is lesznek a gyerekek - tette hozzá.

Majd akik kilovagolták magukat: bringára szálltak.

- Ez azért nem olyan jó - súgta meg távozásomkor a középsős Balogh Barbara.

Such Tamás