A megemlékezést a Dél-alföldi Postatörténeti Alapítvány támogatásával a helyi posta dolgozói szervezik.

A kiállítás a magyar posta és a bélyegkiadás történetét mutatja be, valamint ízelítőt ad Kass János,

Kossuth-díjas grafikusművész bélyegtervezői munkásságából. Ünnepi köszöntőt mond Varga Dezső, a Magyar

Posta Zrt. vezérigazgató-helyettese és Szilágyi Menyhért, Csorvás polgármestere. A kiállítás szeptember

17-től 25-ig 10-16 óra között tekinthető meg.

A postahálózat létrejötte a Dél-Alföldön

A Dél-Alföldön a folyók szabályozása előtt nem voltak egész évben járható, biztonságos utak, ezért

lassan épült ki a postahálózat. A török hódoltság idején például a szultáni udvar leveleit Szeged és

Buda közt szegedi marhakereskedők hozták-vitték, mert a vízjárta, nádas-mocsaras Alföldön csak ők

ismerték a járható útvonalakat. Buda-Kecskemét-Szeged között a törökök kivonulása után, Lipót császár

parancsára 1696-ban indult postakocsi-járat. Ezt az 1700-as évek végén újabb postajáratok követték.

Különösen II. József tett sokat a posta fejlesztéséért: postajáratokat indíttatott, postamesteri

hivatalokat nyittatott. 1779-ben létesült postaút Buda és Halas közt, amit 1789-ben meghosszabbítottak

Mélykút-Baja-Zombor irányába. 1788-ban indult postajárat a Buda-Szentes-Arad útvonalon. Az útba eső

nagyobb településeken postaállomások nyíltak. A kijelölt postaútvonalakon menetrend szerint

jöttek-mentek a postakocsik, melyeket delizsánsznak hívtak, és nemcsak küldeményeket, de utasokat is

szállítottak. Kürtszó jelezte a postakocsi érkezését. Az utasok lóváltó állomásokon pihentek. Ha este

lett, ott töltötték az éjszakát is, mert az utazás a távoli végpontok között több napig tartott. Budáról

Bécsbe például vasárnap reggel indult a postakocsi, és csak kedden délben ért oda. Bécs és Buda között

hetenként, Bécs-Temesvár-Nagyszeben útvonalon négyhetenként járt a postakocsi. Budáról Szegedre kettő,

Temesvárra három, Nagyszebenbe hat nap alatt ért oda a delizsánsz.

1867-ben a Magyar Posta kivált az osztrák fennhatóság alól, és önálló nemzeti közintézmény lett. A

vasútépítéssel párhuzamosan a vasút menti nagyobb településeken sorra nyíltak postahivatalok. A posta

jelenléte mindenütt emelte a települések rangját, hozzájárult a fejlődéshez. Az 1800-as évek végén már a

kisfalvak és a tanyai területek postai ellátását is kezdték fejleszteni. 1894-ben Kecskemét környékén -

az országban elsőként - tanyai levélgyűjtő helyeket hoztak létre, pusztai tanítók közreműködésével.

1903-ban már 26 tanyai levélgyűjtő működött Kecskemét határában. 1900-tól faluzó levélhordókat, 1901-től

pedig postaügynököket szerződtetett a Magyar Királyi Posta. 1914-ben már 650 levélgyűjtő hely és 1300

postaügynökség működött az ország területén.

A csorvási posta története dióhéjban

Az utak rossz állapota miatt Békés vármegyében egészen a XIX. század közepéig nem volt postakocsi-járat.

Lovas küldönc hordta a megyéből a legközelebbi postaállomásra, Aradra a leveleket, kisméretű csomagokat.

1858. augusztus 1-jén nyitották meg az első, Békés vármegyén áthaladó postautat

Szeged-Orosháza-Csaba-Gyula útvonalon. Ez a postaút Csorváson haladt keresztül, ahol először csak

lóváltó állomás működött. Postahivatal 1861-ben nyílt. Az első postamester Grimm Károly volt, őt Scholcz

Ferenc expeditor követte. 1874-től Lukács Márton, majd a halála után felesége, Paraszka Anna lett a

postamester (Paraszka Anna egyébként Kacsóh Pongrácz zeneszerző nagyanyja volt). Würth Zsigmond a

következő postamester, akitől 1912 környékén Nuricsán Rózsa vette át a hivatalt. 1926-tól huga,

Nuricsán Erzsébet, 1942-től Szeberényi Károly, 1944-től Révész István lett a postamester. 1946-ban

Kovács Béla vette át a postahivatalt, aki 1973-ig vezette azt. 1973-tól Nyemcsok Pál, 1982-től Győri

Jánosné volt a postavezető. 2000-től Gáspárné Megyeri Teréz irányítja a csorvási posta munkáját.

Dél-alföldi Postatörténeti Alapítvány:
dr. Lovászi József kuratóriumi titkár
lovaszi@kalauz.hu