A Quartett Jubilee című fanfár-jellegű, rövid darabbal fogadták Szűcs Csaba harsonatanárt volt tanítványai szombaton, a FEK-ben. A történet bukéja, hogy a titánok a karmester-zenészt a tudtán kívül csalták el az étterembe, ahol szívizom falroncsoló merényletben részesülhetett.

Szűcs Csabának az elmúlt huszonöt esztendő alatt huszonkilenc tanítványa volt a csabai zenei iskolában, s ebből húszan el is jöttek meghajolni az „Öreg” előtt. S mielőtt még a statisztikai/információs szöveget fűzném tovább, muszáj közbeszúrnom, hogy ez a műsor ki nélkül nem jött volna létre.

Berger Tamás (Pécsen játszik) a tavalyi tél folyamán teljesen véletlenül kattant rá Szűcs T. Úr honlapjára, és se perc alatt kiszámolta, pont egy éve van arra, hogy összerántsa a nagy murira a többieket. Végül is… így történt.

Hangképzősök egylete - itt Berger másképp fújja (kattintson a fotóra!)

Szóval a huszonkilenc emberből csak ketten voltak lányok, és ugye diszkrimináció ide-oda, meg kell vallani, a pozan egy igazi méretes, férfias jószág, s persze egyáltalán nem azt jeleni, hogy nincs nagybőgős nő (csak kevés n-betű), de majd az ötvenéves jubileumon ennek a dolognak a mikéntjét is meg fogjuk tudni.

Az viszont bizonyos, hogy a hangszer 2D-s képét minden házmester néni pirossal áthúzva kiragasztotta a liftajtókra, ugyanis csak bele kell gondolni, hogy egy laza kis vasárnap délutáni beskálázás egy tízes panelban – simán felér egy kisebb genocídiummal.

Érkezésemkor a növendékek egy része épp az ünnepi molinót színezte át egy neoluxos zománc aerosz spray segítségével; miközben a koncertteremben Döge Csaba (szintén pozanos-karmester Gyulán és Csökmőn) Kicsit (Hajdú Szabolcs, aki Németországból érkezett, s neki volta a feladata, hogy gépjárművvéel menjen el a Mesterért) hívta, hogy merre vannak. De nem, sehol… mert Kicsi, aki ellenszélben és behunyt szemmel is bármikor kitalál Schwarczlandból: Csabán labirintusba került. Egy-két instrukció következtében sínre került a kérdés.

S nemsokára a kémek a FEK-fészek bejáratából jelentették: érkezik a delegáció, és megszólaltak a csövek. Elsőként Csernov Miklós (gyulai származású, jelenleg Pécsen tanul) kétperces Quartett Jubilee-je harsant fel, melyet három opus követett.

Fújjátok csak, Gyermekeim!

„A jó Isten áldjon meg bennetek – hatódott meg Szűcs Csaba, levegőért és szavakért kapkodva –, hú, de rosszak vagytok! Jól esik a lelkemnek, hogy ilyen egészséges embereket láthatok, és ebben a szakmában maradtatok.”

Az ünnepelt továbbá elmesélte, korábban Kicsivel megbeszélték, hogy délután beugrik hozzájuk, mert hamarosan vissza kell mennie Németországba. Szűcs Cs. a becsengetés pillanatában egy szál bekecsben a salakot szedte ki a kályhából, majd rém gyanússá vált neki, hogy a vendég pedig elegáncsos. Ezután Kicsi elcsalta, mondván meg szeretne mutatni neki valamit a városban.

„Aztán a FEK parkolójánál ismét gyanús volt – folytatta –, hogy egy ismerős kocsit fedeztem fel. S amikor a folyosón megszólalt a harsonaerdő, akkor már kész voltam. Egyesével tépték szét a szívemet. Mind gyönyörű volt.”

Az exponálás ideje alatt Döge Csaba már Gyulán tolta Török Ádámmal a bluest

Ezt követően Berger Tamás megkérte a csapatot, hogy fáradjanak át az étterembe, ahol ital, étel és megannyi ital várja őket. S ekként váltak azt est folyamán a fúvósok – szívósokká.

***

A Békéscsaba Kultúrájáért Kitüntetést, az elmúlt év december 16-i közgyűlés Szűcs Csaba zenetanárnak, karmesternek, harsonaművésznek ítélte oda.

Sukk Marci