A rendezvény programjában több előadás is volt. Az autizmus egy olyan állapot, ami még mai napig is sok rejtelmet tartogat a kutatók számára. Elsőként Dr Stefanik Krisztina adott tájékoztatást arról, hogy hol tart a XXI. század elején az, amit tudni vélünk az autizmusról. Akikautizmussalélnek azoknak a "MI világunk" furcsa, nyüzsgő, örök mozgó. Társas világban "furcsán" visszahúzódóan viselkednek, mert képességeik és készségeik mások. A viselkedésük közömbösnek tűnik, a társadalom felé, mert nem érti, miért van ez a nagy nyüzsgés körülötte. Számukra ez a természetes, mert nekik ugyan olyan fontos lehet az, hogy az ablakból kinéz és észreveszi, hogy a fáról ép most hullott le a levél, mint az hogy valaki neki beszél.

Dr. Stefanik Krisztina előadása

A következő előadó Csepregi András azt mondta el nekünk, hogy mennyire fontos lenne a minél korábbi felismerés. A szülő aggodalma és a fejlesztés elkezdése között sajnos 1-2 év is eltelik. Az első úgymond gyanús jel, amit a szülő észlel az általában 20 hónapos korban, jelentkezik. Fontos figyelni, hogy a kommunikáció és a szociális motiváció, hogy alakul ebben korban, nem úgy gagyog, nincsenek meg a gesztusok, nem használ szavakat, egyszavas mondatokat. Bármely korban, ha funkcióvesztést észlelünk, akkor szűrővizsgálatra kell küldeni a gyermeket.

Csepregi András a Békés Megyei Tudásház és Könyvtáron belül a
Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság vezetője

Autista gyermekek integrált nevelésben, ez az előadás volt szívemnek a legközelebbi. Az óvodapedagógus saját tapasztalatát mondta el, mikor az ő csoportjába került egy autista gyermek. Az első nehézségei, a felmerülő kérdések, amire nem mindig tudta a választ még az elején. A szülők és a gyerekek is óvó nénihez fordultak a kérdéseikkel-Gyerekek: Miért szaladgál fel alá a csoportszobában, miért nem ül nyugodtan az asztalnál, miért nem ül nyugodtan, mint mi? Szülők-Van már változás? Mikor lesz olyan, mint a többi gyermek? Továbbképzésekben vett részt, és most már pontosan tudja a válaszokat.

Ezeknek a gyermekeknek, felnőtteknek napirend szerint kell élniük, alternatív kommunikációs eszközöket kell alkalmazni, folyamat ábrákat kell készíteni. A környezetet ki kell alakítani a saját igényeiknek megfelelően. Nekik ez a természetes.

A szakmai napon való részvétel után, úgy gondolom, hogy a saját gondolkodásunkon kell változtatni, hogy megértsük az ő gondolkodásukat.

Talán bizonyos szempontból másképp vannak felszerelve a világban való túlélésre, de személyiségük és énjük sértetlen. Ugyanolyan értékesek, értelmesek, és önmagukat tudják adni. El kell fogadjuk, hogy egyformán idegenek vagyunk egymásnak. A társas lét nehéz számukra, mert látszólag nem követ semmilyen meghatározott sémát. A tárgyak ijesztőek a mozgó még inkább, na de ami mozog és még hangot is ad, azt a legnehezebb elviselni, és az ember mozog és hangot is ad, ezért ilyen nehéz nekik ebben a világban élni. Mire azt hinnék, hogy kezdik megérteni a működést, akkor történik valami, és minden megváltozik. Talán ez a félelem teszi őket visszahúzódóvá.

Forrás: Békés Megyei Szociális, Gyermekvédelmi, Rehabilitációs és Módszertani Központ
Szociális intézményegysége
"D" osztály dolgozói